Munkahelyi életünk során kétfajta stressztípussal találkozunk. Az egyik a „jó stressz”: motivál, ösztönöz, ezt érezzük, amikor kihívásokkal találkozunk, amikor magával ragad a versenyszellem, vagy akkor is, amikor izgulva készülünk az esti randira. „Rossz stressz” a túlzott – állandósult - stressz, amely nyomást gyakorol ránk és a testünket folyamatos, intenzív védekező állásba kényszeríti biológiai értelemben. Olyan ez, mintha menekülnénk valami elő, akár folyamatosan. Ez utóbbi jelentős egészségügyi következményekkel is járhat. Vajon van választásunk abban, hogy mennyi stresszben és azon belül is melyik fajtából legyen részünk?
Mi a stressz?
Napjainkban nagyon sokszor halljuk ezt a szót, pontosítsuk hát az értelmét! Akkor kerülünk stresszes állapotba, ha pszichológiai vagy fiziológiai jóllétünket veszélyeztető eseménnyel találkozunk. A stresszt kiváltó tényezőket, azaz ezeket az eseményeket stresszoroknak nevezzük. (Negatív) Stresszor lehet egy veszélyes helyzet, baleset vagy egy valódi tűzriadó az irodaházunkban (ez a fiziológiai jóllétünket veszélyezteti), de az is, ha úgy érezzük, nem tudjuk a feladatunkat határidőre befejezni, és ezért elmarasztalást kaphatunk a főnökünktől (ez a pszichológiai állapotunkat, azaz lényegében a jókedvünket befolyásolja.). A pozitív stressz jó élményekhez kötődik, izgulunk, hogy a másnapi kézilabdameccset vagy teniszpartit megnyerjük-e, vagy a szívünk a helyéből kiugrik az esti randira gondolva…
Kiugrik a szívünk… ?
A stressz másik oldala a kiváltó hatásokon kívül a testünk reakciója. Mi történik a testünkben akkor, amikor vészhelyzetbe kerülünk? (Itt elsősorban a negatív stressz okoz problémát.)
A reakciónk ezekre a helyzetekre lényegében egy „ősi program”, amelyet az evolúció során is végig sikerült megőriznünk. Évezredekkel ezelőtt ez a program jelentős szerepet játszott abban, hogy az őseink a természet erőivel, azaz leginkább a mamutokkal meg tudjanak küzdeni. Amikor ugyanis a mamut elől kellett futni, ugyanazt a programot „kapcsolták be” ők, mint amit ma mi teszünk egy-egy ilyen határidőcsúszásnál.
Szerveink akcióban
Szinte minden szervünk részt vesz ebben az akcióban, abból a célból, hogy minél nagyobb eséllyel megússzuk a mamuttal való találkozást. A májunk több cukrot termel, hogy az izmainknak legyen elég tápanyaga. Különféle hormonok szabadulnak fel, hogy a zsír és a fehérjék gyorsabb feldolgozását elősegítsék. Ebből következően gyorsul az anyagcserénk, ezzel előkészülve a nagyobb energiaigényre. Növekszik a szívritmusunk, a vérnyomásunk, a légzésszámunk, megfeszülnek az izmaink (hiszen a testünk azt hiszi, mindjárt futnunk kell!) Ezzel szemben a nélkülözhető tevékenységeket takarékra állítjuk, így az emésztésünk lassul. A nyálkatermelés is csökken (kiszárad a szájunk), hogy a tüdőnkbe vezető utak minél szélesebbé válhassanak. Endorfint, azaz fájdalomcsillapító hormont kezd termelni az agyunk arra az esetre, ha megsérülnénk. A lépünk több vörösvérsejtet termel, hogy az oxigénellátásunk megfelelő legyen a nagy igénybevétel során is. A csontvelőnk növeli a fehérvérsejt-kibocsátást az esetleges fertőzések leküzdésére.
Ha egy autót veszünk párhuzamként: ez az állapot olyan, mintha első sebességi fokozatban nyolcezres fordulatszámmal nyomnánk a gázpedált, mielőtt elindulunk. Vajon jó ez az autónak? És nekünk, a testünknek?
A hosszú távú negatív stressz hatásai
Természetesen nem. Az imént felsorolt szervek hamarabb elhasználódnak így (ahogy az autónk sem bírná folyamatosan egyesben sokáig), sőt, ha folyamatosan stressz alatt vagyunk, az immunrendszerünk is legyengül, így könnyebben leszünk betegek. A hosszú távon stressznek kitett embereknél szív-, és érrendszeri elváltozásokat, emésztőrendszeri problémákat diagnosztizálnak a leggyakrabban. (Hasonló a helyzet pozitív stressz esetén is, de valamilyen oknál fogva pozitív stressz-állapotban ritkán maradnak meg az emberek hosszú távon. Pozitív hosszú távú stressz lehet egy szenvedéllyel teli nagy szerelem is. Ilyen esetekben nem szoktak hozzám fordulni segítségért, meg kell valljam, eddig csak a negatív stressz hatásaival kapcsolatos kérdéseket kaptam… Ennek ellenére úgy gondolom, az is nagyon megterhelő tud lenni, ha folyamatosan ezerfokos tűzben égünk.)
